Ha a táborunk ötödik napját egyetlen szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: gazdagság. A nap szentmisével kezdődött, amelyen azok a gyerekek is szolgáltak, akik előző este a plébánián aludtak. A kamaszok a mise után lelkesen és szorgalmasan segítettek a reggeli előkészítésében. Táborunkba idén ellátogatott Mohos Gábor püspök atya, akinek nagyon hálásak vagyunk, hogy jelenlétével megtisztelte a napunkat. Bemutatkozott a gyerekeknek, kérdezett tőlük, majd ők is feltehették neki érdekes kérdéseiket, például azt, hogyan telik egy átlagos napja, és mivel szeret foglalkozni a szabadidejében.

A várva várt ebéd sem maradhatott el: négyféle pizza közül választhattunk, majd következett táborunk egyik kedves hagyománya, a közös palacsintázás.

A délután folyamán a csapatok rövid jeleneteket adtak elő István király legendáiból. Nagy öröm volt, hogy püspök atya ezeken az előadásokon is velünk maradt. Ezután közösen visszatekintettünk a hét legszebb pillanataira egy fotóvetítés során, amelyet a finom jégkrém tett még hangulatosabbá.

A mai napon különösen sokat használtuk az érzékszerveinket: láttunk, hallottunk és ízleltünk. Láttuk az előadásokat és a hét legszebb pillanatait a vetítés során. Hallottuk egymás nevetését, a közös imákat és püspök atya tanúságtételét. Ízleltük a közösen elfogyasztott reggelit, a pizzát, a palacsintát és a jégkrémet. Mindez azonban nemcsak testi, hanem lelki tapasztalat is: láthatjuk Jézust a másik emberben és önmagunkban, hallhatjuk az Ő hangját, követve tanácsait, és megízlelhetjük az Eucharisztiában, a kenyér és a bor színe alatt. Ahogyan a zsoltáros írja: „Ízleljétek és lássátok, milyen jó az Úr!” (Zsolt 34,9).

A nap végén egy kis „közvélemény-kutatást” tartottam; megkérdeztem a gyerekeket, mi tetszett nekik legjobban a táborban. Megható volt hallani a sok elismerő véleményt, de talán a legszebb mondat ez volt: „Az volt a rossz…” – itt kissé megijedtem – „…hogy nem tart örökké.” Azt hiszem, ez mindent elmond arról, milyen volt az idei táborunk.

Hálát adok Istenünknek ezért az öt napért, a közös imákért, a nevetésekért, az új barátságokért, a mély beszélgetésekért és mindazért a sok kegyelemért, amelyet együtt megtapasztalhattunk. Bízunk benne, hogy a táborban elültetett magok tovább növekednek a gyerekek szívében, és elkísérik őket a hétköznapokban is.