Van egy gyakran idézett szentírási mondat Szent Pál apostoltól: „Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (2Kor 3,17) A tábor első napján valamiért újra és újra ez az igevers jutott eszembe. Ahogy figyeltem az érkező gyerekek arcát, egy másik gondolat is megszületett bennem: „Ahol öröm, ott az Úr Lelke.”

Kánikula és korai kelés ide vagy oda, a gyerekek szinte kivétel nélkül vidáman mosolyogtak. Jó helyre érkeztek, örülnek, hogy itt vannak, erről pedig Péter szavai jutottak eszembe, Jézus színeváltozásakor: „Uram, jó nekünk itt lennünk.” 

A gyerekek nem tudnak örömöt színlelni. Ha ezt mutatják, az valódi, őszinte. Milyen jó, hogy a mi Istenünk is az öröm Istene! Örömmel teremtette a világot, és örömmel teremtett minket.

A napot közös imával kezdtük a templomban, majd egy finom reggeli után következett az ismerkedés, amelyet egy játékos székfoglaló tett még vidámabbá.

Ahogy néztem a gyerekeket, szinte magam előtt láttam Jézust, ahogy örömmel és mosolyogva csatlakozik a székes játékhoz (bár neki királyi trónja van a Mennyben…🙂) 

A tábor idei tematikája Szent István király egyházszervező tevékenysége köré épül, amely nem csupán történelmi ismereteket foglal magába, hanem azt is, hogyan épül közösség, hogyan születik rend, és hogyan válik egy nép hitében egységessé.

Ezután a csapatok saját zászlókat készítettek csoportvezetőik segítségével. A kreativitásuk emlékeztetett arra, hogy Isten képmására vagyunk teremtve: az alkotás képessége és öröme az Ő ajándéka, “öröksége” bennünk.

A kritikus gyerkőcök által is elismert, finom ebédet követően Ákos diakónus előadást tartott a templom különböző részeiről, amely során a gyerekek betekintést nyerhettek olyan helyekre is, amely mellett nem sétálunk el minden héten – ilyen volt például az urnatemető. Az előadás segített jobban megérteni, hogy a templom nem csupán épület, hanem az ima, a közösség és az istentisztelet szent tere.

Jézusról sokszor a szenvedő Szolga képe él bennünk, pedig van egy másik arca is: a feltámadt Krisztus örömteli arca. Az a tekintet, amely szeretettel néz ránk, ahogyan egy édesanya mosolyog gyermekére. Ma ezt az arcát is megmutatta nekünk a közösségben, a szentmisében, a barátságokban, a közös játékokban, az élményekben és minden felszabadult nevetésben.

A mai nap bár a vidám percek mellett kissé fárasztó is volt, mégis kézzel foghatóvá vált az az igazság, amit már az Ószövetségben elénk tárt Isten:

„Az Úr öröme a ti erősségetek.” (Neh 8,10)

(szerző: Hoskóné Dudás Ágnes, hitoktató)